Napkorong

Önzetlenül, büszkén élünk,
minden rosszat s jót átlépünk
mindenkinek gondját-baját
megoldjuk, nem adjuk alább.

Mindig mások, mindig másnak,
saját dolgom meg majd másnap,
„akit szeretsz, az fontosabb
legyen mindig, mint te magad!”

Erre tanított nagyanyád,
ez az örökséged
nem fér ebbe bele otthon
nagy egyéniséged,
ne hangoztasd eszed-vágyad,
amit család ki nem állhat.
Azt hiszik, hogy nem vagy boldog,
mit szólnának az utódok?
Kiknek lelke legfontosabb,
ez a te szereped,
ne akard hát változtatni
hagyományos életed!

Várnád tán, hogy néhanapján
téged kérdezzenek:
éhes, szomjas, fáradt vagy már –
s mondják: megvédelek…
Ölben ringatnának
anya - gyermeküket,
látnák, a törődés
úgy hiányzik neked?

Lázadsz néha, majd legyintesz,
és csinálod tovább
önzetlen szereped
úgysem adod alább
akkor sem, ha nem ért
ha nem becsül a család
s ha sírsz, nem leszel
ennél csak ostobább

Hova, miért vágyódsz,
nem érti meg senki
vélik, hogy az anyák
ezt nem is érdemlik
nyakukba akasztva
kutya-kötelesség
mások létét élni
ez a nagy dicsőség.

S mindenki azt csinál,
amit csak akar
„az anya köténye
sok mindent eltakar”.

De te hogy takarod
gyarló kis vágyadat
hogy te is ember légy
boldog, vidám, szabad?
Hogy ne egyedül cipeld
családodnak terhét
hogy megízlelhesd végre
énednek életét,
meghallhasd már végre
életed énekét,
nőként és emberként
szabad, tiszta, s Te magad légy?

Hozzászólások

Kondrakati - január 28 2009 10:55:25
Nagyon is egyetértek veled. Bizony a társadalom ide szorított minket, anyákat. Ha a férj nem segít, ha a gyermek csak követel, nem csoda, hogy így érez szerintem sok anya. Az anyaság nem csak gyönyörű és csodálatos ajándék, hanem gyakran lemondás és aggódás és nagy felelősség.

Szépen megfogalmaztad, gratulálok!

gufi - január 28 2009 14:21:37
Kedves Gaboca!
Mit leírsz az szín igaz.
Versedből sugárzika lázadás hangja.
Viszont eszt egy anyának vagy sikerül, vagy nem,
érvényre juttatni. Legyetek kicsit önzőbbek!

üdv : gufi