Szürke reggel párás teste,
ráborul a téli tájra.
Árnyékát veti a
süllyedő hazára.
Nem is tudom hogyan súgjam
lélek fülbe
támogató kedvességem,
Hogy te vagy lényem,
szívem és vérem.
Nélküled álom maradok
csupán,
Életet adó föld,
e világi hazám.
Eszik, emésztik tested
öntelt hazugok,
öntömjénező korrupt
alakok.
És én üvöltök, torkom sivít!
Mert népem
háborút veszít.
gufi - január 28 2009 13:46:39
Kedves cseba!
Ez nagyon jó! Híven tükrözi napjaink fekélyét.
üdv . gufi
Szerike - január 29 2009 12:06:07
örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk.... ezek szerint gufival és kenguruval is!!!!
köszönöm, hogy elolvashattam a versedet!!!
