Lépkedő
nyomaim
elásott
gödreit,
keresi
a
homokban.
Láthatatlan
érintése
az
elmúlásnak,
idők
szelei
messze
fújdogálnak.
Eltűnőben
az
a
bizonyos
pillanat,
emléke
marad
drága
foszlányoknak,
benne
rejlő,
régi,
elfeledett
önmagam.
gufi - január 29 2009 08:42:35
Kedves Maximum!
Úgy látom vers formátumod már,már védjegyeddé válik.
A tartalmak elgondolkodtatóak.Miként a szél megtakarja,
lépteink nyomát, az elmúlt idő történéseit is,lassan homály fedi.
Nagyon tetszett.
üdv: gufi
maximum - január 29 2009 13:37:44
Kedves Gufi! Igen mondhatjuk úgy védjegyem a vers formátum , olyan maximumos köszönöm, hogy írtál!
, olyan maximumos 
