|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Este van!
Az ég borús teste elrejtette,
A csillagok fénylő képeit!
A kutyák halkan csaholnak,
Tovább adják a nap híreit.
A természet alszik,
S a diófa hangos koppanással
Földre veti gyümölcseit.
Mily rövid a tátongó élet,
Mennyi kín, s szeretet beleférhet,
A titkolt elvállásba!
A hanyag türelem, pedig
A féltő megnyugvásba.
Hallom a vonat zaját,
Halkan elindul,
S zajosan halad tovább,
Mint lelkem indulna,
S testem visszatart,
Célomban küzdelem,
Minden élő, s elfeledett alak.
Ó Szerelem, kérlek, játsz Velem,
Játsz testem, s szívem lusta húrjain,
Adj erőt Zeusz, tovább haladni,
S elindulni, a magam útjain.
Nem az égbe repülni cél,
A Földön maradni, többet ér,
Járni és feledni,
Hallgatni lágyan mit súg a szél,
S nem feledni sosem,
Sosem, Nekem mi a cél.
2008.10.02. |
|
|
- január 29 2009 09:11:24
Kedves Goethe!
Szépen megfogalmazod az esti csend történéseit,és sejteted
titkos vágyaid, mi teljességel emberi.
üdvözlettel : gufi   |
- január 29 2009 18:35:43
Kedves goethe! A metaforáid nagyon szépek, és a vers is tetszett! üdvözlettel: maximum |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
