Látom a tengert elterülve...
Zöld moszatok öltöztetik
S a csillagok olvadnak
Ibolyántúli fényük tenger vizét átszeli
Hajított hullámokon képük verödik.
A bíborvörös tengerparton
Láttam fénynek születését
Ritmusos hullámok zenéjén.
Isteni hangotok éneke elkábít
Mellettem nem messze egy szív ver
Szívemnek szomszédja, s oly közel.
Gyönyörben, titokban figyeltük egymást
Félénken, oly félénken Napkeltében.
laleo - január 28 2009 18:30:05
Igen, szebb és kedvesebb a mellettünk dobogó szív a legcsodálagtosabb tenger-csillogásnál!
Laleo
Peszmegne Baricz Agnes - január 28 2009 19:07:27
Kedves iytop!
Szívhez szóló verset írtál. Megvan a szabálytalanság is a képekben, ahhoz, hogy titokzatos legyen. Gratulálok. Ági
gufi - január 29 2009 09:21:48
Kedves Elemér!
Látom, nemfogysz ki soha szebbnél szebb jelzőidből,
amivel elvarázsolod a pillanat hangulatát.
