|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A vonaton ülve
Fejhallgatóval a fülbe
Nézem a sok embert,
Kiknek arca gondterhelt.
Mindenki csak ül,
És néz. De ha örül,
Azt nem látja senki
Mert egy maszk alá rejti.
Ez a maszk, sőt, inkább álarc
Az, mit mindenki vállalt,
Hogy reggelente felveszi,
S otthon ismét leveszi.
Sokan egyedül ülnek,
És néha örülnének egy fülnek,
Kinek elmondhatnák, mi a bajuk.
Ez legtöbb esetben egy barátjuk.
Én is egyedül ülök,
De én örülök,
Hisz láthatom a többiek arcát,
Mindenkinek a saját arcát.
Talán majd egyszer
Mellém is leül egy ember,
A hosszú úton,
Egy üres vonaton.
De addig utazok tovább
Boldogabb, s még annál is mogorvább
Emberekkel, kiknek élete
A havi vonatbérlete.
|
|
|
- január 30 2009 23:30:26
ez igen!!
nagyon jó a téma választás, és elgondolkodtatott!!!
van benne valami... |
- január 31 2009 09:32:35
köszi,ez a vers már régóta érlelődött bennem,és a vonaton ülve ez csak még jobban kijött. |
- január 31 2009 12:41:21
Kedves Joe!
Ezt igazán, csak olyan ember értheti meg aki,
hosszú ideig ingázik reggel és este.
Viszont így leírva megfelelő kép tárul az olvasó elé.
üdv:gufi |
- február 01 2009 21:19:11
kedves gufi!
köszi a kritikát, igyekeztem a legmegfelelőbben leírni a képet.
üdv:joe |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
