| |
 |  Vendég: 27 Nincs Online tag
 
 
  Regisztráltak: 2,217 
 | 
 | | |  
 A Tested!
 A tested kellett, semmi más!
 Az érzés és tapintás,
 A könnyeidet akartam,
 Letörölni arcodról,
 Hérát látni benned,
 S a kegyetlen mosolyt.
 Tükröt látni Rajtad,
 S visszanézni Reám,
 A féltés zálogaként,
 Lelkem megnyugvást talált,
 Szerető karjaidban,
 S az elmúlást ajkadon,
 A megnyugvást,
 Ősi hajnalon.
 
 Kértél.
 Én adtam.
 
 Mindent átadtam magamból,
 Mindent, mi akkor birtokomban volt,
 A szívem, lelkem, tapasztalatom,
 A hűvös csókot, a szertelen jót.
 Akkor még nem értettem,
 Ki voltál Nekem,
 Nem értettem azt,
 Hogy ez mind szerelem.
 Nem tudtam megfejteni,
 Hogy áldozatok vagyunk,
 Azt, hogy akkor csak Mi,
 S a szerelem vagyunk.
 
 Az ágy!
 Az volt a kín!
 
 Ahogy együtt,
 A titkolt órákban,
 A lehetetlen érzést,
 Átélni Veled,
 Micsoda szerelem!
 Meztelenül együtt,
 Futni, és megállni,
 Látni bronz tested,
 S Veled együtt zihálni,
 Nyirkos hangszálaidon
 Úgy játszottak a képek,
 Mint derűs mosolyon
 Az őszinte madárfészek,
 Lábaink játéka,
 A véres Maraton,
 Kezünk támasza,
 Mint vetített alkony,
 S a harc színtere,
 Jól ismert terep,
 A végtelen szült Engem, s Téged,
 A csatamező, hol áradt, s apadt,
 S párnánkkal csillapítottuk,
 A gerjedt vágyakat!
 
 Vér!
 Nyugalom!
 
 Jussunk az átok.
 Elmúlt a szeretet,
 Magamra hagytál,
 S a tiltott rengeteg
 Magához láncolt,
 Minden nap,
 Mikor kívántam Én,
 Szent ajkadat,
 Mert emlékképet adott,
 Napról - napra, ezreket,
 A kívánt csókokat,
 S a kért kegyelmet.
 Véres harcaink,
 S az egymástól elrabolt foglyok,
 Az Egyház, tudod,
 Mind ellenünk vallott,
 Mert Te tudtad,
 Mi mit követünk el,
 S érezted súlyát, mégis
 Oda adtad, mi Nekem kell.
 Én fiatal, s bolond,
 Később alakult vágyam,
 Magasabb fokon.
 
 Elvesztettelek!
 
 Igen! Nem érezlek már!
 Eltűnt arcomról, az átkos félhomály,
 A rút átok, az izzasztó prűd,
 A titkolt mi volt, az éltető bűn!
 
 Hadj nyugodni!
 
 Eleresztem emlékeid.
 Kővé vált ez a szív!
 Megbénult az izom,
 S megállt a kín.
 Megvallom utolszor,
 Mit esténként gondolok,
 A tested,
 A tested kellett semmi más!
 S tudnom kellett volna,
 Hogy ebben rejlik, az örök,
 S tiszta, őszinte elválás!
 
 2009.01.28.
 
 | 
 | 
 |
 | 
| - január 31 2009 13:27:36 Kedves Goethe!
 Versed nagyon szépen felépítetted.
 A kezdeti tombolástól az elválásig.
 Nagyon életszerű megelevenedő jelenetek.
 Gratulálok,nagyon jó lett.
 
 üdv:Gufi
  |  
| - január 31 2009 14:06:00 Nagyon szépen köszönöm az őszinte dicséreteket.
  |  | 
 |
 | Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz | 
 |
 | Csak regisztrált tagok értékelhetnek
 Jelentkezz be vagy regisztrálj
 
 Még nem értékelték | 
 | |
 | Ma 2025. október 31. péntek, Farkas napja van.
 Holnap Mindszentek, Marianna napja lesz.
 | 
 |
 | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 | 
 |