Enyém vagy, Drágám ! Tükröződik Benned
A végtelen ég, hogyha csillagos,
Királynő lettél: azzá kellett lenned:
Embernek, nagy, nőnek csodálatos.
Vad fergetegként dörömböl a vérem,
Ahányszor újra megpillantalak,
A tűnő percet eonokkal mérem,
Hogy csókjaink örökké tartsanak.
Extázisban vagy jóságos mosollyal,
Cinkos, baráti, ezüst, ősi Holddal
Járjuk be lelkünk csillagrendszerét,
Múltnak, jövőnek tudjuk a nevét,
És hallgatunk, mert már mindent tudunk,
Fénylő szemünkre könnyet csókolunk.
