Szíven szúrt
a Valóság
keserű íze.
A Változás
helyet követel
magának.
Múló emlékeim
pillanatát
elnyeli.
Rabként tengek,
a sötétben,
Önként
törők
ki a
szabad fényre.
Lelkem a csillagok
várják.
Lassan
de
biztosan
kinőttem életem.
Peszmegne Baricz Agnes - február 01 2009 10:19:27
Kedves Maximum!
Ennél pontosabb, teljesebb és tömörebb helyzetjelentést a változás szükségszerűségéről még nem olvastam. Gratulálok.
szeretettel: Ági
loretta - február 01 2009 10:51:13
Nekem is nagyon tetszett. Gratulálok!
gufi - február 01 2009 11:31:58
Kedves Maximum!
Az ember életében minden változás egyben megújulás.
Az átmeneti időket keményen és nehezen éljük meg.
Megint értékes gondolatot közöltél versedben.
üdv:gufi
maximum - február 01 2009 12:57:59
Mindenkinek köszönöm szépen !
Taygeta - február 01 2009 14:16:24
Szépen megfogalmaztad, nagyon tetszett, hasonlóan érzek, de így nem tudtam volna szavakba önteni.
Szeretettel Tay
gimenimillian - február 01 2009 16:21:40
Kedves Maximum érdekes,de reális témát ragadtál ki az ember csak úgy képes előre haladni ha folyamatosan változik,és sok mindent megismer-megtapasztal-átéli jó lett a versed.
era - február 01 2009 17:24:11
Tetszett szép versed!
üdv
era
maximum - február 01 2009 18:39:12
Köszönöm nektek!
