Napkorong

dobol a fájdalom
jéghideg ágyamon
nincsen irgalom
eltépett húrokon
bánatom dalolom
nagyon hiányzol

eltörött álmokon
túl árkon-bokron
bús utamat járom
voltál a vigaszom
képzelt támaszom
nagyon hiányzol

lelkedre vágyom
átölelni a mámort
érezni a bársonyt
s mézédes csókod
de mindez a múlt
nagyon hiányzol

szép arcod ha látom
eltűnik ami bántott
de szívembe karcol
egy szikra a lángból
büntetésem halálos
nagyon hiányzol

Hozzászólások

maximum - február 01 2009 13:11:40
Szomorú a szerelem, feledni sokszor nehéz, de a versed nagyon szép! üdvözlettel: maximum

Taygeta - február 01 2009 14:13:16
Szomorúan szép lett. Nehéz elengedni még ha fáj is, de próbáld meg, mert csak szenvedsz amíg nem teszed.
Szeretettel Tay

gufi - február 01 2009 15:17:29
Kedves Loretta!
Gyötrő fájdalmadra csak az idő az elixír,
hogy hosszabb,vagy rövidebb, az a seb mélységétől függ.
Látszik hogy a te sebeid nagyon méllyek,de idővel majd
csak beforrnak.

üdvözlettel:gufi

gimenimillian - február 01 2009 16:13:20
Kedves Loretta fájdalmas és egyben szép verset írtál,de a fájdalom,egy idő után átmegy maradandó emlékké,ha nem lett volna szép,és igaz szerelem,akkor most fájdalmat sem okozna

gondola - február 01 2009 16:15:14
Szia Loretta!
Valóban "dobol" végig, egész írásodon, míg az utolsó sorok megadják a kellő nyomatékot. Jó lett!

szuzus - február 01 2009 17:08:56
Szia Loretta!
Szép, ám nagyon szomorú verset írtál. Igen, akit igazán szeretünk azt nagyon-nagyon nehéz elengedni. Kívánom Neked, minél előbb lábalj ki ebből az állapotból, mert ez nem vezet jóra.
Lehet és talán az lenne a jobb, ha csak a hatás kedvéért írtad, vagy alapbeállítottságod ez a lehangolódottság?
Szép a versed!
Szeretettel:szuzus

Torma Zsuzsanna - február 02 2009 14:00:33
Kedves Loretta!

Egyetértek az előttem szólókkal. És még annyit: Ne büntesd magad halállal! Nem éri meg. Aki Téged el tud hagyni, az nem érdemli meg, hogy érte bünhődj!
Üdv.: Torma Zsuzsanna