|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ma lágyan, csendben ébredt az éj,
Úgy, ahogy augusztusi este kél,
Neveddel játszott a nyári szél,
Még most is hallom, hogy' zenél.
Vörös pírban fürdött az ég,
A fény megcsókolta vállamat még,
Miel?tt végleg lenyugodott a Nap,
S megsimította hátamat.
Lassan rám borult a bíbor alkony,
Egyedül álltam kint a parton,
Én akkor is rád gondoltam, Kedvesem,
Mily' messze vagy, s mégis itt velem!
Lelkemb?l a szerelmes sóhaj,
Úgy szállt fel, mint sas madár,
Ki elveszett szerelmét keresi rég,
De érzi, tudja, rá talál!
Kereslek én is minden nap,
Ha bealkonyul, s ha megpirkad,
Minden hangban, minden rímben,
Kereslek dalban, s néma csöndben...
De lelkünk mélyén, utak végtelenén
Hol a Nap felkel, s a tengerbe ér,
Tudom, ott vársz rám szívünk szigetén,
Hol eggyé válunk örökre, te és én! |
|
|
- augusztus 08 2007 19:50:21
Szia, köszi a véleményt. Igen, direkt van úgy!  |
- augusztus 08 2007 20:35:15
Hú!Ezt nagyon szépen megírtad megint!Tényleg, mint egy szép zene.Öröm volt olvasni, puszi:Kriszti |
- augusztus 08 2007 20:43:59
Most akkor én még mit is mondhatnék.Csodálatosan játszottál a szavakkal. |
- augusztus 08 2007 20:58:04
Köszönöm nektek is! Jó érzés, hogy ennyi mindenkinek tetszik! |
- augusztus 08 2007 21:26:56
Ahogy elkezdtem olvasni az els? strófát, mély nyugalmat éreztem. A megszemélyesítések csodásak, és bizakodó az egész versed.
Maryam |
- augusztus 08 2007 21:38:28
Köszi Maryam! Most már bizakodok is, mert van rá okom. Valóban ezért írtam a verset! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
