Minden mi szép volt emlékké lett
Hajnali szerelmünk bizonytalanná tett
Nehezen viseljük, de nincs mit tenni
Emlékeink miatt kellett így tenni
Mindkettőnk sorsa búcsúra itélve
Szeretett társaink eltávoztak örökre
Eltávoztak hosszú időre
Magányossá tenni szívünk örök időkre?
Próbáltuk már szívünket egymásnak adni
De be kell vallani, abba kellett hagyni,
Régi társaink emléke erősebb, pedig
Hiába szerettünk, már nincs soha többet,
Próbáld magyarázni szívednek, lelkednek
Tudatig nem jut el, elmentek örökre
Feledni nehéz, hiába minden
Emlékek hada zúdul ránk ölelések közben
Vívódni emlékeink örök hadával
Kegyetlen percek, végtelennek tűnnek
Forró ölelések, szenvedélyes múltak
Feledni nehéz, pedig szeretnénk az újat
Egymásra találni két fájó szívnek
Boldogság lenne,
Csak ne dúlna harc a fájó szívekben
A múlt emlékét bezárva örökre
marica - február 03 2009 14:32:53
Kedves Nvicus!
Fájdalmas ellntmondások sorai versedben elgondolkodtató. Remekül érzékelteted a fájdalom feletti győzni akarást.
Nagyon jó a versed. Gratulálok.
Szeretettel: marica
Torma Zsuzsanna - február 03 2009 15:35:50
Kedves Nvicus!
Mindennek ellenére..remélem, sikerül egymásra találni két fájó szívnek!
Szép és megható a versed.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - február 03 2009 19:59:46
Kedves Nvicus!
Versed szépen szomorú.Sajna úgy nagyon nehéz kibontakozni
egy kapcsolatba, hogyha a felek még nemtudtak meg szabadulni
multbéli érzelmeiktől.Ehez idő-idő-idö és megértés-megértés-
megértés. És ha nagyon szeretnétek eljön a napotok.Bízz!!!!!