|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Képzeletben egy táj fölött szállok… ismerős ez a táj.
Ahogy karjaimat szélesre tárom, szívem hangosan kalapál.
Hol vagyok? Hol tartok? Lenézek a roppant magasból:
Alattam kispatak szalad… még távol a széles Dunától.
Középen az Alföld lustasága, a Tisza ezernyi kanyarulata,
Imádkozni hívogat most Debrecennek Nagytemploma.
Itt Esztergom, Vác, Szentendre… látom, messziről integet,
Nevetve jelzek vissza… amott Kaposvár kacsint egyet.
Enyém ez a táj, apámtól örököltem: a Bükk, a Cserhát, a Mátra,
Az Alpok és Kárpátok bérce, ahogy körülöleli kicsiny hazámat.
Ékszerdoboz ez az ország ebben a hatalmas világban,
Isten óvja a kezdetektől, hogy mivé lett… nem az Ő hibája.
Az én hazám vagy Magyarország! S még sok ember hazája…
Születésemtől ismersz engem… nélküled élnék csak hiába…
Merre találnék otthonra, ha öled nem lenne kitárva?
S csak szállok, csak repülök, álom nélkül tovább hazám felett,
Szárnyaimmal vadul csapkodom a rabló fekete hollósereget.
|
|
|
- február 03 2009 15:27:22
Kedves Szerika!
Ez igazán egy hazaszerető ember érzéseire vall.
Szép hosszú sorokat írtál, bár mindenhol nagyon szépen rímel a vers. Én nem vagyok ellene a hosszú soroknak sem. Az a lényeg, hogy a mondanivalója szép és hasznos legyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 03 2009 20:10:49
Kedves Szerike!
Versed átöleli e kicsiny hazát,
Most hiába dolgoztam napokig versemen,
úgy döntöttem most inkább elteszem.
Hasonló téma,és töltet.
Nekem tetszik,érződik benne a hazaszeretet.
üdv: gufi |
- február 04 2009 13:09:31
köszönöm nektek!!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 29. szerda,
Adél napja van.
Holnap Martina, Gerda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
