|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Lázban, mocsokban feszít az élet,
Könnyem hamu, testemben égett,
Letörött szárnyam a földre csapódik,
Széthullik, szertefoszlik…
Ennyi volt a remény, most már vége,
Elszakadt a fonál, s letépte
Mit az Úr adott nekem, a gyarlónak,
Elszakadt és vége a valónak.
Most félek, mert vétkeztem,
Rögtön, ahogy születtem,
Féltem a lelkemet,
Por lepi el testemet.
Kavarog valami mellettem,
Kavarog valami a testemben,
Érzem, hogy kétkedem magamban,
Testem és lelkem megroppan.
Összetört szívem a kezemben,
Kiégett testem egy veremben,
Kisiklott vonat az életem,
Álmaimat tovább nem élhetem.
Felébredek e szörnyű álomból,
Valami lehúz.
Mi ez?
Egy lánc égeti a testemet,
Mi kígyóként rajtam tekereg,
Mi feszít a mocsokban és legbelül
Kiszakad egy hang a testemből:
SEGÍTSÉG, ELÉGEK!
Könnyem csak hamu és nem éltet…
2009. 01. 08. |
|
|
- február 04 2009 09:50:29
Kedves ese23!
Nagyon szép képet festettél Az összeomlás érzéséről.
Tudod néha nem árt ha a szárnyaink letörnek, és a fökdre pottyanunk. Legalább is a testnek a földön a helye. A lélek ne legyen szárnyaszegett! az repüljön szabadon és gyöjtsön be minden szépet, hogy a test megtalálja a saját helyét itt ahova született. Igaz nem mindig sikerül, de nem szabad soha feladni.
Szeretettel: marica |
- február 04 2009 14:32:05
Kedves Ese 23! Szép a versed, képies, nekem tetszett! üdvözlettel: maximum |
- február 04 2009 18:10:58
Köszön a hozzászólásokat, még jelentkezem. |
- február 04 2009 18:20:46
Kedves ese23!
Ismerem ezt az érzést..
Nagyon szép lett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 03. szombat,
Genovéva napja van.
Holnap Titusz, Leona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
