Napkorong

A pacsirta

Szárnyalok mindennap, nyugodtan, csendesen,
Az éggel szemben szélkelep íveken,
Mohás erdőkben, habos vízpartokon,
Hol a kövek tövén tajték oson.

Hajolva ott a fodros ízű légben,
Cikázó röptöm szemeddel kíséred,
Észrevétlen a fátyolos morajban,
Füttyöm vegyül benne összekavartan.

Így e roppant örök-ősi tengerből,
Csevegő harmóniák himnusza zeng föl,
Pengve, mint falvak hárfás templomai,
Mi a teremtés szépségét hírdeti.

Csengő énekem szellőben s viharban,
Felfelé csap, győztesen szakadatlan,
Minden hang így szól, mit Isten győz le csak,
Ha elcsitul, majd éled s újra fakad.

S mint égi vermekben a dalosmadár,
Olykor felzeng a trilla, keringve száll,
Ott látod majd, hol a táj alkonyi lángban ég,
A színarany fények között Isten kezét.

Hozzászólások

era - február 04 2009 19:35:33
Kedves Jolika!
Szárnyaltam Veled együtt! Nagyon tetszett!
üdv.
era

winston - február 04 2009 20:43:22
nagyon tetszett..

sziszifusz - február 04 2009 21:25:00
Szia Joli!

Azt hiszem, erdő-mező verseidet összességében is érdemes lesz figyelni.
Tegnap a barátság, személyiség lámpásain, ma a madárka létén kersztül engedsz bepillantást érzelmeidbe.
Szépen átgondolt sorokat látok, jól mondható, érdekes, finoman simuló rímekkel.
Hirdeti a teremtés szépségét, és ez tényleg igaz

(én példul egy majomtól származom, de szebb vagyok nála) -ez nem biztos...

A viccet félretéve, nagyon jó lett ez is, bár nekem a szentjánosbogárkáid vannak a topon.

Szeretettel: Szisz

genezisz - február 05 2009 08:18:22
Hali!
Mikor kitalálod egy -egy ciklus címét ,már érezhető:köthetjük
a gatyát

-remekelni fogsz megint,amiben nem lehet túlszárnyalni.
Az külön élmény hogy a szememláttára formálódnak, érnek össze a versek.

@>

;---- Köszönöm!
gen.

gufi - február 05 2009 10:48:42
Kedves Joli!
Csoda szép sorozatot írsz.
A szürke kis pacsirta bóbitájával és gyönyörű hangjával,
nagyonszép versedben,megelevenedett előttem.
Öröm volt olvasni remek művedet.

üdv:gufi