Itt maradtam hamuk közt árva,
Nincs már a sorsnak védő szárnya.
Könnyem sem hull...egy sem...
...elapadt...kiszáradt érzelem...
Faggyú tán mi szememből cseppen,
Arcomba medret perzsel mélyen...
S letörölve a forró viaszt,
Tenyerem vonásaiban a sors riaszt...
...mellette húzódó rejtett vigasz...
