Hej!víg májusok,
kacagó szerelmek,vidám cimborák,
mind átölel benneteket a deresedő idő.
Nem vagyok már bajnok a fiatalság mezején,
s az átvágott torkú idő sem hever a lábam előtt.
Heves dacot szülő lelkem gyógyult heggei,
sirból kelt álmokat perget szemem előtt.
Számolgatom az ütéseket,amiket apáink bölcsességének
csorbitatlan vasökle mért rám.
S a megtapasztalt fájdalom nem tanított,
csak akkor eszméltem,mikor összeomlottam.
S most újra állva,megélt életem tanulságainak
gazdagsága alatt roskadozom.
Negyvenhét évesen imádkozom,
Jól érzem magam,
s örülök,ha kisüt a nap!
maximum - február 05 2009 18:22:06
Kedves Németi Csaba! Szép emlékeid lehetnek a múltról , a múlt csak a miénk senki nem veheti el tőlünk! Versedhez gratulálok nagyon szép! üdvözlettel: maximum
winston - február 06 2009 07:39:49
nagyon tetszett..
gufi - február 06 2009 14:43:04
Kedves Csaba! A sok mondanivalóból kiemelném,
"Számolgatom az ütéseket,amiket apáink bölcsességének
csorbitatlan vasökle mért rám."
Sajnos abból nem tanultunk.
Szépen megfogalmaztad.
, a múlt csak a miénk senki nem veheti el tőlünk! Versedhez gratulálok nagyon szép! üdvözlettel: maximum
