Néha mikor az eső őrültként veri ablakod üvegét,
Párszor mikor a hideg téli szél, átfújja szobád fehér falát,
Sokszor mikor már úgy érezd elég, és nem bírod tovább
Mikor minden cseppel megtelt a pohár,
Könnyed szipogva próbálod magadba fojtani
ilyenkor a legjobb érzés, ha szeret valaki.
Mikor felfedezed, hogy mennyien szeretnek
Hányan gondolnak és vigyáznak rád, féltenek
Megvigasztalnak legnehezebb napjaidon, átölelnek
Szó nélkül vigasztalnak, kedvességükkel megörvendeztetnek.
Ők azok akiket hajlamosak vagyunk elfelejteni,
megbántani egy elhamarkodott szóval, elkergetni
magunk mellől őket. Nem ezt éremlik!!Mert ők
Azok akikre mindig számíthatsz,azaz az igaz barátok.
És persze számomra családom,szeretlek benneteket!
gufi - február 06 2009 20:23:13
Kedves ShiKi!
Versed nagy igazságokat taglal. Ezeket a dolgokat kis odafigyeléssel mind megelőzhetjük.Bizonyára ha leírtad,
te oda is figyelsz a kis apróságokra is,csak egy kis kedvesség.
üdvözlettel: gufi
heaven - február 06 2009 21:40:21
Kedves Shiki!
Egyetértek Gufival.
Szépen fejezted ki családod, barátaid iránt érzett szeretetedet. Versbe öntötted.
