Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.
A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.
A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj hát érzelem, halj meg reménysugár,
Szakadjon könnyezve pókhálónyi fonál.
