|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
CCCVIII. szonett
Végre, - itt vagy nekem, oly rég vártalak,
- Fogd a kezem, de vigyázz, le ne ess, -
Lógasd te is a mélységbe lábadat!
A végtelen semmi imádkozik alattunk,
- Általad veszítettem hatalmamat;
- Akkor, - ott, s most, hogy már az idő végtelen,
Várjuk együtt, míg újra felkel a Nap!
Halkan nyöszörög az éj, most álmodik,
- Talán rólad, rólam, vagy kettőnkről;
Halkan altatót dúdol a Hold, - csicsí..., s míg
Ringatva öleli szenderítőn,
Minket is altat, s álmodni kér,
Hogy egymást szeretve, - ölelve -
Aludjuk át, a várva várt Napfelkeltét!
20090204
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- február 06 2009 20:50:44
Kedves Louis!
Csak ennyi, csodálatos!!!!!!!
Üdv:gufi |
- február 06 2009 21:53:22
Szép lett! |
- február 07 2009 12:03:44
Az álmodozás jó dolog, ott legalább beteljesülnek kívánságaink.
Szeretettel Joli |
- február 07 2009 18:50:25
Nekem nagyon tetszik! üdvözlettel: maximum |
- február 08 2009 08:28:04
Köszönöm, kedves soraitok, ... - s hogy szép-e, vagy reményteljes?!
Álmodozni a világ peremén testétől elhagyatott lélek formájában egy másik lélekre várva? - Hmm, hát eljött végre.
Louis |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 23. kedd,
Zoltán napja van.
Holnap Iván napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
