Könnyeden mint ha lebegne
suhant át a téren,
lelkét testébe csomagolva
bújt hozzám szelíden.
Egy szívünk, egy tüdőnk
és egy sorsunk volt,
én elkezdtem a mondatot,
de a végén már
Ő szólt.
Bennünk lakott
az Isten.
Azóta ez a pillanat végig
kísér a szürkén
és kéken át,
és ha meg látogat
újra elönt a vágy.
És zihálni akarok
úgy mint rajongó
kutya lélek,
őszintén hinni
én vagyok
véred.
Keringeni akarok
lüktetni benned,
hogy ne élhess
és ne élhessek
nélküled.
Hogy te én legyél,
én pedig te,
hogy soha ne szűnjön
meg
szerelmünk
élete.
És Isten velünk
maradjon
örökre.
