|
 Vendég: 50
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Nan-optika
Amikor
a kín karmai hasítják
újra, s újra és újra
a fájdalom bársonyát,
érzékeimben küldve szét,
akkor
szemembe fakul a fény,
arcomon gyémántként gördül
könnyében a félelem,
a lélek hagyni készül a
testet.
Aztán
kiténfereg belőle a remény.
Átölel, magába húz a feledés.
Színeket, mámort is terítve rám,
csacsogva gagyog gyógyítón, hogy vége!
2009-02-05
|
|
|
- február 07 2009 09:03:20
Először azt gondoltam, a fájdalom különböző szintjeit fogalmazod, de aztán láttam, hogy a benső fájdalmát, az elmúlás utolsó stádiumát érzékelteted.
Nagyon tetszettek gondolataid, remek lélekvers.
A cím és a vers kapcsolatát nem értem, biztos bennem van a hiba.
Szeretettel: Sziszifusz |
- február 07 2009 09:59:07
Kedves Mihály!
Nagyon szép a versed, ezt értem is..
P. ü-t majd később írok. Még csócsálgatom egy kicsit. Ma reggelre már bizonyossá vált, hogy megbetegedtem. Éppenséggel írhatnék egész nap, úgysem tudok mást csinálni, de hát az agyam nem úgy működik, és akármit nem írhatok.
Szeretettel: Ági |
- február 07 2009 11:53:04
A fájdalom leírása most tökéletes, érthető.
Szeretettel Joli |
- február 08 2009 10:46:11
Köszönöm, hogy olvastok. Köszönöm, hogy hozzám írtok.
Viszont kíváncsi vagyok arra, mit tudtok belőle profitálni; Mihály
  |
- február 09 2009 14:36:09
Magam részéről annyit, hogy egy megfáradt ember sorait olvasom.
Szakmailag, annyira nem értek hozzá, kifejező képessége versednek remek.
Profitálni én nem profitáltam semmit belőle, vagy kellett volna? Csak úgy érzem ez egy nagyon minőségi versed.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 16. csütörtök,
Valter napja van.
Holnap Endre, Elek napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
