MÍG hihetem,hogy foghatom kezed és
arcodat láthatom még egyszer,
Addig te adod nekem az életet.
ÉN mit adhatok neked?
Nem tudom, talán...
S szememben egy könnycsepp csillan meg,
mint parányi igazgyöngy,mely magába zárja életem.
Játszva gurul arcomon, fátylat ereszt és lepereg a szívedig.
Ez a könnycsepp enyhítette minden bánatom,
benne van minden öröm és fájdalom.
Ennyi mások szeme elöl féltve ?rzött vagyonom,
S tudom, én neked csak-e parányi könnycseppet nyújthatom.
