Átlátszó falat emel az eső,
S a köd mögött fázik a temető.
A lét könnyet rabol,
Emberek sírnak valahol,
Az égen álmos, szürke felhő
Lassan bandukol.
Szenved a tél: elhagyta az erő,
A nagyvilág most öreg temető,
Az út sara, pora
S a sok csupasz fa tétova,
Úgy függ az ég, mint múlt korok
Sírjainak sora.
Időben szülőhazám: február,
Most temettem el az édesanyám,
Most néma a kuvik,
Az idő alkuszik,
Nemet mondok, s a február
Helyettem könnyezik.
heaven - február 08 2009 10:54:51
Kedves Laci!
Átérzem fájdalmad, még nagyon friss és egy anyát elveszíteni rettenetes érzés.
maximum - február 08 2009 11:06:19
Kedves Inpeters! A februári idő nálunk ma pont ilyen, ahogy megírtad. Temetőbe én is akartam menni, de az eső miatt nem mentem . Édesanyád elvesztése miatt őszinte részvétem! Versedre felülmúlhatatlan értékelést küldök, mert nyomokat hagyott bennem! üdvözlettel: maximum
gufi - február 08 2009 15:06:29
Kedves Inpeters!
Édesanyád elvesztése miatt fogadd részvétem.
Szomorú versed teljesen átérzem.
