Elfáradtam, az élet nyűg mar nekem
Megpihenni vágyik testem, s lelkem
Életemben nincs olyan ami jó
Nincs olyan ami sajnálni való
Nincs már reményem,s hitem
Nincs már mi kellene nekem
Hittem , hogy van boldogság
Hittem, de jott a valoság
Elfáradtam, az élet nyűg már nekem
Megpihenni vágyik testem, lelkem
Az idővel harcoltam mar eleget
Nem adott mást csak egy mérleget
Rátettem azt, ahogyan éltem
S szomorúan meghajtom fejem
Tudom , igy megpihenni nem tudok
Uram!bocsanatodért imádkozni fogok
Elfáradtam, az élet nyűg már nekem
Megpihenni vágyik testem ,s lelkem
maximum - február 08 2009 10:58:26
Kedves Sybilla! Szép a versed! Átéltem a versed, sokszor az embernek nyűg az élet, de meg kell találni az érem másik oldalát, és a pillanatokat, amit kaphatunk, ha még röpke is...gratulálok versedhez! üdvözlettel: maximum
era - február 08 2009 11:18:18
Adódnak bizony ilyen pillanatok! Nagyon szépen megirtad!
üdv.
era
gufi - február 08 2009 19:29:58
Kedves Sybilla!
Versed lehangoló lemondó mindent feladó kiábrándulás az életből.
Vizont fájdalmasan is gyönyörűen megfogalmaztad.
Fel a fejjel bízni,bízni,bízni. A kerék egyszer lent aztán fent.
