Tördelőzik az acélkemény decemberi éjszaka.
Tintakék vére fodrokban folyik szét.
Fuldoklik benne a csillagnyáj s a hold.
A halni készülő sötétségben,
nyilnak a jégvirágok,s lélegzik a deres elmúlás.
A szobában meleg öli a hideget.
Mellettem a Kedves.
Nyugtalan.
Fekete álmában nyögve hánykolódik,
karjával csapkod.
A lélekölő sárkánykarom szabta seb,
vére az izzadság,folyik a homlokán.
Teste ijjként megfeszül,majd elernyed,
arca kisimul s gyermeki.
Csendre intem a mestergerendát,
a szu aludni tér.
Megölel bennünket a néma létezés.
maximum - február 08 2009 10:54:54
Kedves Németi Csaba átéltem a versed minden sorát, üzenetét! Alkotásod remek! Szépek a költői képeid pl:"Tintakék vére fodrokban folyik szét". Ilyen verset öröm olvasni! Felülmúlhatatlan lesz az értékelésem! üdvözlettel: maximum
Peszmegne Baricz Agnes - február 08 2009 12:36:39
Kedves Csaba!
Ez mestermű! El vagyok kápráztatva!!!
Szeretettel: Ági
winston - február 08 2009 15:06:54
nagyon tetszett..
gufi - február 08 2009 17:03:45
Kedves Csaba!
Nagyonszép december éjszakai kép! Jó éjt,álmodjatok szépeket.
üdv:gufi
heaven - február 10 2009 17:25:27
Nagyon szép lett!
nemeti6 - március 09 2009 17:46:19
Köszönöm szépen
