Istenem, mindegyik embernek adnod kellett volna
Egy darab földet, zöldben, hajtással rajta.
Minden földinek Te a reménye
Soha nem lett volna kérdés:
Hol vagy Istenem? És lábod nyomának keresése.
Mink, sokan válaszként...
Elterjedtél bennünk
Mind csendes folyó
Melyet ittuk, ittunk
S nem cinterem, templomban akartunk.
Mindenhol jártál volna vélünk
Ékesítve állatok szarvát, s enni ebédünk.
A korai reggelben mezítláb harmatra lépni
Kaszálni, segíteni ekével földet tépni.
S nem kellett volna más földeket járni...
Asztalunknál egy kanállal több.
Este fáradtan kíséret nélkül
Nem térni a mennybe
Itt, földön aludni szeretetben
Gyermekek között.
Istenem miért a szárnyak
Miért nőttek
Hová szállnak?
Éji csend.
Ott a sarokban a tűzhely
Benne parazsa árnyát hányja a falra békésen.
reitinger jolan - február 09 2009 14:11:36
Mindenkinek adott valamit, csak lehet nem veszi észre.
Szeretettel Joli
gufi - február 09 2009 14:18:09
Kedves Elemér!
Versed nagyon élethű töprengés, érzelgés és számonkérés egyben. Végén megnyugvást festő életkép. Jó lett.
üdv.gufi
Szerike - február 09 2009 15:19:06
Nagyon szép! Gratulálok!
Üdv: Szerike
Torma Zsuzsanna - február 09 2009 15:26:32
Nagyon szép gondolatok és kérdések, kedves Elemér!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
maximum - február 09 2009 19:22:50
Kedves Iytop versed elgondolkodtató és jól látod a dolgokat! üdvözlettel: maximum
genezisz - február 10 2009 15:36:11
Szia Elemér!
Ahogy árad tolladból a szándék,az maga valami nemes emberi jóság.-Tetszett.!
