|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Édes liliom illatú
hangulatban
ülök egyedül
egy padon,
Lóg a lábam,
lengetem
és nevetek
magamon.
Mert gyerekkoromban
azt hittem
megváltoztatom
a világot,
bölcsen élek
boldogan
és nem
hibázok.
Az évek peregtek
egyre kettő
majd három,
lassan megfásultam
már nem is
számolom.
Életem sorsokat
hagyott maga
után,
bennük lelkem
nyomát
nyomván.
Barátok, szerelmek,
tisztelt és becstelen
vetélytársak,
akik hozzanak
életembe
fényt és
árnyat.
És most a
harminchármas
kikötőbe érek
lassan,
de a világnak
szebb, tisztább
köntöst mégse
szabtam.
Mert egy dolgot
megtanultam
utamon,
jobb ha az
ember
nem dolgozik
a Bábel tornyon |
|
|
- február 11 2009 09:01:28
szép önvallomás..33-most kezdődik még csak az élet |
- február 11 2009 11:06:45
Kedves Cseba!
Te még fiatal vagy, s vidámnak kell lenned,
nem másnak, csak magadnak kell építened.
Mert neked sem épít más,soha semmi tornyot,
neked kell zaboláznod a kegyetlen sorsot.
Versed nagyon tetszett,nagyon életszerű.
üdv:gufi |
- február 11 2009 11:34:50
Kedves Cseba!
Krisztusi korodhoz, és remek versedhez gratulálok! Gufi rímbefoglalt gondolatsorával, szószerint egyet értek
Nekem is nagyon tetszett az alkotásod.
Szeretettel: marica |
- február 11 2009 13:03:02
Kedves Cseba! Ez a verset lehet tekinteni önvallomásnak is! Előtted az élet, hidd el, akik elhagyták a harmincat, mind nők, férfiak most élünk igazán! Krisztus korban vagy, ahogy Marica is fogalmazott! Kívánom boldog életed legyen! A versed tetszett! üdvözlettel: maximum |
- február 11 2009 16:20:48
Kedves Cseba!
Te sem vagy egy optimista ember, ezt szűröm le versedből. De 'ember küzdj és bízva bízzál'! |
- február 11 2009 22:48:29
Köszönöm nektek, hogy megtiszteltek figyelmetekkel és véleményetekkel. Igazán jól esik.
Szeretettel:cseba |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
