Álmainkban boldogan, egymás karjaiban
érezzük ezt a bódító szerelmet...
Gyönyörű szavakat suttogva ölellek,
s nem törődve a világ önző szemével
újra, s újra mondom a szót: szeretlek!
A valóságban hideg, szokatlan félelmet,
kegyetlen kacajt, íztelen mérget mérnek,
ajándékul adva, ha a lélek,
megunva a földi, boldogtalan létet
a pokol kapuja felé lépked.
maximum - február 12 2009 14:25:14
Uuuuu Betti000! Tetszik, még keresem a szavakat! gratulálok! üdvözlettel: maximum
gufi - február 12 2009 14:38:00
Kedves Betti!
Versed csodálatosra sikeredett!!!!
Halkan súgva mégis kérdem,
a pokol helyett ha lehet, a menyországba menet?
üdv:gufi
heaven - február 12 2009 14:55:56
Nagyon szép lett.
betti000 - február 12 2009 15:17:32
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat!
Örülök, hogy tetszik
Amy0621 - április 25 2009 23:48:07
Nagyon szép! nagyon tetszik! gratulálok!