A szél átszalad a téren,
meglöki a hintát
csöppet sem szelíden.
Aztán belekap
egy lány hosszú hajába,
felborzolja
dobálja magába.
Arcomhoz ér megsimítja,
lágy ölével
boldogítja.
Beköszön a nyitott
ablakon,
függönyt emel
és
fut messze
szabadon.
Fel az égre
messzeségbe,
bárányt bodorít
a nap
elébe.
Szürke
Öregasszony hintaszékbe
löki magát
előre-hátra,
görbe ujja,
görbe háta,
unalmas már a
magánya.
Hosszú gombolyagja
vége már látszik,
vele kormi cica
játszik.
Még csattog a kötőtű
ráncos kezei között,
nyúlik a sál,
hosszú a sál,
tél véget ér,
múlik a nyár.
A szürkeség
feketébe
fordul
már.
Öreg mamánk
aludjál,
aludjál.
gufi - február 13 2009 14:12:25
Kedves Cseba!
Versed aranyos mint előző, játékos mint szellő. Gratula.
üdv:gufi
Peszmegne Baricz Agnes - február 13 2009 16:29:40
Kedves Cseba!
Nekem ez a mai játék még jobban tetszett, mint a tegnapi.
Szeretettel: Ági
maximum - február 13 2009 17:58:55
Kedves Cseba! A te versediről Kosztolányi Dezső versei jutottak az eszembe....Kis gyermek panaszai...ezek a színek! Nagyot alkottál! Értékelésem felülmúlhatatlan lesz! üdvözlettel: maximum
