Nem és nem, én tiltakozom,
Az id? igaz megy, de én maradok.
Testemen már látszik az id? nyoma.
De a vágy bennem él, a boldogságra úgy, mint soha.
Úgy ?rz?m a vágyat, mint egykoron,
Otthonom melegét, hittem a jóban
Hittem a szépben, de mára már
Haldoklik a remény.
De talán holnap, vagy majd azután
Egyszer valamikkor, ? is rám talál.
Ki testemnek, lelkemnek is társa lesz, s igaz barát.
S visszaadja nekem a reményt.
