Bíborba öltözött a hajnal,
dér lepte be a bokrokat,
A téli szél kézen fogva a faggyal,
hóval takarta az alvó ormokat.
Aludt a föld, csak csendesen pihent.
Tán még a nyárról, őszről álmodott.
Csak szíve dobbant, mélyen odabent,
a Tavasztündérhez fohászkodott.
Torma Zsuzsanna - február 17 2009 10:49:30
Kedves Ervin!
A természettel kapcsolatos verseket szeretem a legjobban olvasni.
Ez a kicsi kis vers nagyszerűre sikerült...."aludt a föld...csak szíve dobbant, mélyen odabent...a Tavasztündérhez fohászkodott".
Nagyon szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
maximum - február 17 2009 17:16:47
Kedves Ervin! Csodaszép természeti verset írtál. Várom már a tavasztündért, főleg a te versedben szereplőt! üdvözlettel: maximum
