Nem félem a halált.
Már tegnap készen talált,
mára mégis itt hagy…
Vajon mi még a feladat,
melyre itt marad
a létben az énem.
Igen: a karma
mintha akarna
még valamit tőlem.
Emlékszem, nemrég még
értelme volt a szónak:
a Szépnek, a Jónak.
Erőtlen bennem a szándék,
- a ma régen nem ajándék –
a tegnap meg a holnap
csendben egybemosódnak,
közöttük halványul a lét.
maximum - február 17 2009 17:34:33
Kedves Marie Marel! Szép a versed! üdvözlettel: maximum
sziszifusz - február 17 2009 19:38:38
Szép versedhez gratulálok!
Hát hogyne akarna a karma még valamit veled!
Szívedben lüktessen a kamra, ontsa életkedvedet
Szeretettel. Szisz
Marie!
Marie Marel - február 17 2009 20:37:26
Köszönöm szépen, hogy olvastok és örülök a tetszéseteknek.
Igen, elszánt, megbékélt és egy kicsit kíváncsi is. Vajon mit akar a karma?
Puszi nektek!
gimenimillian - február 17 2009 22:15:19
Kedves Marie fantasztikus mily lágy egyszerűséggel emeled ki,
a lét legfontosabb lépéseit,fantasztikus mily tiszta a látásod
ráfogsz jönni,hogy a karmád mit akar tőled,de egész biztos,
hogy nem fejezted be még a feladatod írj még
szebbnél-szebb verseket legalább ilyen szépeket sreretettel
gimenimillian
Számomra csodálatos ez a vers!
A sors még tartogat számodra meglepetéseket, remélem kellemeseket. És Te is tartozol még a Sorsnak - és nekünk is - sok szép csodálatos alkotással!
