|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Az ég alatt, fáid között,
hova madár vígan költözött,
dalol a szél.
Semmi se gyászol, alszik a csend,
a lombok között a halál teremt
békét, mi beszél.
Ezer levél kavarog meg nem állva,
sikoltva válik el a fáktól, mint az árva
törékeny test? fiú.
Barna, rézvörös, sárga lesz a zöldb?l,
fák között ha lépdelsz, könnyedet töröd föl,
s ne légy hiú.
Neszez az alkony, karcsú törzsek mellett
virul a lágy ibolya, tavasszal látni kellett
a der? szárnyait.
Mókus zörög ma, fölötted sólyom száll,
macska dorombol az ágon, egy farkas áll
melletted, mondd félsz itt? |
|
|
- augusztus 10 2007 13:37:17
Mintha verseddel a halálból tértél volna vissza az életbe.Ahogy kés? ?sszel meghalnak a fák, úgy éled az ibolya tavasszal.Én nem félnék itt. |
- augusztus 10 2007 17:26:02
Érdekes a vers felépítése én is szeretem ezt formát.Háromsoros szakaszok és az utolsó sorok rímelnek.Az els? szakaszban érdekesen állapítja meg,hogy semmi se gyászol de mégis jelen van a halál,amely békét teremt.Ugyan csak itt két ellentétes értelm? szó:csend és beszél,érdekes asszociaciót hoz létre,amely,ha elmélyülünk a vers filozófiájában bizony keményen elgondolkodtat.Kés?bb már megtörik a csend ,a levelek sikoltva válnak el a fáktól és természetes,hogy az elmúlás látványa bizony könnyet csalhat a szemünkbe.Aztán egy tavaszi emlék megszakítja az ?szi képek sorát majd úgy gondolom,hogy visszatér az ?sz.Többször elovastam és kikivánkozik bel?lem egy gondolat,hogy azt a ritmikus rendet,amely a természetben történ? jelenségeket jellemzi te költ?i vakmer?séggel átváltoztattad a magad bels? rendje szerint és ezáltal egy érdekes egyáltalán nem egyszer? verset irtál.Gratulálok!Nekem tetszett!S.Katalin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
