|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Emlékeim megelevenednek,
ha este a békák brekegnek.
Most is erről jut eszembe
teknősbékáink története.
Kirándultunk a környéken,
Utunk tavak mellett vezetett.
Egy kis mocsári teknős eltévedt.
Az úton meg-megállva lépkedet.
Lányaim kérleltek:
Vigyük őt magunkkal.
Ez ugyan tilos dolog,
De titokban csináltuk.
Az erkélyen épült az otthona,
Lett neki homokos kis tava.
Ám hiányott neki egy társ,
Kapott ajándékba egy párt.
Átaludták a hosszú telet,
Együtt élvezték a kikeletet.
De nyárra egyedül maradt,
Pája az erkélyről lezuhant.
Egyre csak kereste társát
Nem evett és nem ivott.
Bánatában szíve meghasadt,
Tőlünk örökre elbúcsúzott.
Fájó szívvel párja mellé temettük,
A fűzfa törzsébe nevüket bevéstük. |
|
|
- február 21 2009 09:59:42
Nagyon szomorú történet. Sajnálom szegényeket. |
- február 21 2009 10:40:13
Kedves Yanko!
A szomorú történet velem is megesett,
öt év után történt a súlyos baleset.
A konyhában csámborgó teknősre,
Nejem sajnos ráléppet.
A telet átaludta de tavaszra fel nem ébredt.
A történetet versedben szépen elmesélted.
üdv:gufi |
- február 21 2009 16:46:47
Kedves, ugyanakkor szomorú kis versike!
Bizony, így van ez, ha kedvencünk elveszítjük. Én is csak remélhetem, hogy találkozhatom a jó idő előrehaladtával tavaly kertembe, udvaromba lakott sünök valamelyikével, mert a szívem csücskei lettek.
Tetszett kis versed.  |
- február 21 2009 23:38:11
Elveszíteni egy kis állatot, nagyon megrázó élmény, versedben nagyon szépen ábrázoltad ezt a lelkiállapotot. Tetszett! üvözlettel: maximum |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
