Lassan rám nehezedik súlyával az id?,
S mire a nap átzuhan a fekete hegyen,
Leszek préselt virág, feledett könyvjelz?
Az élet könyvében egy apró fejezeten.
denes - augusztus 10 2007 19:34:21
Néha bizony ezek vagyunk vagy leszünk kedves Jan(os)! De biztosan ez a sorsunk.Nem tudtam a nagy Napra gondoltál vagy a 24 órára?
Tibor
viragenek - augusztus 10 2007 21:54:03
amikor elovastam ezt a kis leszámolást ne haragudj,de rögtön megnéztem,hány éves vagy,aztán elkacagtam magam és már úgy fogtam fel mint egy jó kis humoros emlékverset másodszori olvasás után.Isteni a mondanivalója,sajnos ez van,vagy lesz de azért álljuk a sarat addig a bizonyos átzuhanásig.Nagyon jó de azért ne vedd komolyan, gondolom nincsen okod rá!Jó éjt! S.Katalin
Maryam - augusztus 11 2007 11:26:59
Ezek után én is megnéztem a korodat. Hiszen egy id?sek vagyunk. A leszámolás még nagyon messze van. Ebbe a négy sorba rengeteg mondanivalót, és örök igazságot s?rítettél bele.Tetszik a stílusod.
