Hajnalpírral ébred a valóság,
A tűnő sötétség magával vitte az álmát!
Kismadár énekli a reggel dalát
Gyenge szellő mozdítja a fa ágát.
Pattanó rügyek, harmattól gyöngyöző kis levelek,
Élettel telnek a madárfészkek.
A nap is melegen ontaná sugarát,
Ha a pajkos felhők nem állnák útját.
Erdő mélyén illatoznak már az ibolyák,
Fehér szőnyeget terített a sok kis hóvirág.
Mókus ugrik vidáman a fák tetején,
Csörgedező patak kínálja szomjat oltó vízét.
Óvatos őzek jönnek kis csoportban,
Vadászó ölyvek szállnak a magasban.
Aranyló napsugár a felhők között átszökik,
A természet percről-percre átöltözik!
A fák fölött a pára, mint fátyol lengedezik,
A napnak melegétől lassan emelkedik.
Már az ég kékje is látszik,
Fénylő napsugár az árnyékokkal játszik.
A vidám tavasz örömmel költözik,
Mert vele mindig új élet születik!
A fázós és hosszú telet
Elbúcsúztatja a reménytől gazdag kikelet!
