Úz Isten Ki mindent teremtettél
Engem a Föld első emberévé tettél,
De mégis egyedüllétre ítél?!
Kiáltásom meghallottad,
Társul tőled a nőt kaptam.
Éljetek együtt boldogan, mondtad,
Szaporodjatok, sokasodjatok,
Sorsotokat kezetekbe adom.
Cselekedted, hogy ne legyek egyedül,
De közös sorsunkba üröm is vegyült.
Nagy terhet róttál rém ezzel Uram,
Vele kell megtalálnom közös utam.
A terhet a mi vállunkra tetted,
Segits, hogy a nehézségeket leküzdjük,
A még nem járt úton el ne tévedjünk.
maximum - február 22 2009 08:16:32
Kedves Yanko tetszik, ahogy a férfiak sorsáról írsz kívánom találd meg az utad azzal, akivel most járod, és tartson nagyon sokáig boldogságban! Sajnos soha semmi sem tökéletes! Verset szép lett! üdvözlettel: maximum
yanko - február 22 2009 09:35:34
Kedves Maximum!
Jó kívánságod sajnos elkésett, mert már hosszú ideje remeteként élek hű kutyáimmal Köszönöm, hogy olvasod és értékeled írásaim.
Egy amatőr versfaragónak ez biztást ad.
Üdvözlettel: Yankó alias István
gufi - február 22 2009 13:13:02
Kedves Yankó!
Az Istenhez szóló fohászod megírtad remekül,
a meghalgattatás remélem sikerül.
Ha nem találjuk meg a helyes utat,
a végén elveszejtjük, akár önmagunkat.
kívánom találd meg az utad azzal, akivel most járod, és tartson nagyon sokáig boldogságban! Sajnos soha semmi sem tökéletes! Verset szép lett! üdvözlettel: maximum
