Aranyló haját kibontotta a Nap S a februári tavaszban mámorosan daloltak a madarak. Szivembe új remény költözött a lélek is ünneplőbe öltözött s egy emlék a felszinre tört. Láttam újra azt az álom-arcot, ahogy két szemében az éj ragyogott s elsápadtak tüzétől a csillagok. Évszázadok mélyéről kisért e kép, nincs nélküle álom s tőle szebb az ébredés. Sugárzó fény a Lét sivatagában, mely elsöpri a korlátokat s alvó tüzeket lobbant a pirkadat. S lassan szétterül a Földön az aranyló sugárözön, elűzi szivünkből az árnyakat.
Peszmegne Baricz Agnes - február 23 2009 18:55:12
Kedves Lazarhzs!
Csodás verset írtál a napkeltéről. Ha sorokba tördelnéd, a ritmusa még jobban előjönne. Bár gondolom szándékosan ömlesztetted. Nekem az első három mondatod is jelenidőben él. És gyönyörű a versed!
Szeretettel: Ági
gufi - február 23 2009 19:46:34
Keves Lazarhzs!
Harmatnak igaza van a sortördelésről.
De odafigyelve meglehet adni a vers ritmusát.
Tartalmilag nagyon szépen megírtad.
üdv:gufi
maximum - február 24 2009 00:43:24
Kedves Lazarhzs a versed tördelése érdekes lett. Tetszett a versed! üdvözlettel: maximum
