Elhantolva testünk felettünk gaz s virág,
Szikár kopott föld vagy egyszerű kővilág.
emlékező emberek könnyei hull és szitál.
Vajon emlékeznek a ködben volt-e hibád?
Szeretném, ha tudnád én emlékszem még rád,
Bús szemeim lehunytam, bús szívem nem érzed már!
nem érezheted már, mert az érzésem kihalt,
De egy újabb esemény kelti bennem a vihart.
Elmentem... vége… eljártam a táncom…
A halál neve szabadság...engem nem vertek már láncon
maximum - február 27 2009 01:58:31
Kedves Jorgo kemény témát érintettél meg nagyon jól megfogalmazva. Mikor az ember meghal a lélek még a földön 40 napig tovább él, és mit lát a hanton gazt és virágot. Egy idő után már senki se látogatja meg a sírt, talán van e olyan ember, aki még gondol ránk? És ha meghalunk senki se érzi már a mi fájdalmunkat. Tetszett, ahogy erről írtál! üdvözlettel: maximum
piedone - február 27 2009 11:18:45
Kedves Jorgo!
Kemény de szép témát választottál versedhez.Hiszen mindenkit foglalkoztat a halál..Elgondolkodató,mélyérzésű,szívbemarkoló verset írtál.
Gratulálok!Üdviedone.
U:I:"Idővel pálcát törtök
Emlékem fölött.
A Halál Örök....
rea - február 27 2009 12:00:50
GRATULÁLOK!!
Szeretettel:Rea
heaven - február 27 2009 12:53:45
Nagyon szép képeket használsz és mélyről jövő gondolatokat.
Amy0621 - február 28 2009 09:21:07
Szia Jorgo!
Az előttem szólókhoz csatlakozva GRATULÁLOK! (büszke vagyok rád!!! ) Sok síkert a továbbiakban! (na meg sok verset még! ) Szeretettel: Ay
iedone.
) Sok síkert a továbbiakban! (na meg sok verset még! 
