Karon hordtad sorstalanság csillagát
Születtél vad és gyilkos világra
Érezhetted halál fanyar illatát
Azt hitted szinte minden hiába
Néked sem ócska vagon sem rozsdás sín
De szétszakított igaz szerelem
Helyette a jutalmad volt gyalog - kín
Előre! Előre! Nincs kegyelem!
Művész lelked szabadságot hirdetett
Csak rab tested hordott láncot, bilincset
Ihlet űzött minden új holnapba
Magyarnak reményt, hitet adva
Alkalomadtán mormoltál szent imát
Ha hallottad kong templom harangja
Róttad névtelen, arctalan az utcát
Ős népednek szólt Isten haragja
Szüntelen alkottál hóhér dombjain
Kietlen tájon várt veszedelem
Sírtál meghurcoltak halom - holtjain
Előre! Előre! Nincs kegyelem!
Félelemtől reszketve járt kezed
Megírtad utolsó, kopott füzeted
Vizes, homokos jegyzet elhullva
a porba, Radnóti hagyatéka
