Szempilládon álommanó játszik,
Huncut hajad füleddel cicázik,
Orrocskád a párnára szorítod,
Szél legyezi alvó gyermekarcod.
Szép takaró terül el az ágyon,
Meleg kuckó: Ott tanyáz az álom,
Simogató pehelypuha minden,
Benne szundít az én drága kincsem.
Szívemben van Anikómnak ágya,
Lelkem rajta az a puha párna.
Pihensz, s közben Téged nézegetlek,
A szememben könnyek gyülekeznek.
Szuszogásod tiszta, mint a lélek,
S hogy mindig így pihenhess: azért élek.