Egy tarka szárnyú
lepke az életem,
álmai hálójával
kergetem.
Még jó hogy
elkapni nem tudom,
mert csak börtönbe
zárnám ha megfogom.
Így ideám és
vágyaim ide-oda szálnak,
terveim lebegve
a föld felet járnak.
Megálmodom
a tündérek édes csókját,
a szerelmesek izzó
simítását.
A szellet ami
szabadon bele kap
a hajadba,
az ölelést ami
gyógyírt hoz a bajokra.
A habcsókot a síró
gyermekek szájakba,
édesanyát az
árvák házába.
Őszinte tiszta
lelkű politikust,
és a nem a pénzért
dolgozó orvost és
pedagógust.
Ez az én kedves
hazám Utópia
Balázs módra,
ha te polgár akarsz
lenni benne
menj el a
cseba hivatalba!
