Szép, csillagos késő nyári estén
vidám társaság ült a kerti teraszon.
Kristály kelyhekkel pezsgőt emeltek,
találkozásuk örömére koccintottak.
Közben az egyetemi évekre gondoltak:
Előadásokra, a vizsga időszakra,
a barátságra, a szerelemekre
és még sok minden másra.
Fájdalom, néhány kehely érintetlen maradt,
Értük kondult meg a templom harangja.
Az őszülő barátok szemébe köny szökött,
Vidámságuk egy időre máshová költtözött.
Torma Zsuzsanna - március 04 2009 07:51:29
kedves Yanko!
Szép és megható vers az évfolyamtalálkozóról.
Átérzem a hangulatát. Egy munkahelyi találkozón én is hasonlóan éreztem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - március 04 2009 10:25:29
Kedves Yanko!
Nagyon jó érzés a diák éveket felemlegetni.
Sajna egy bizonyos kor után, egyre kevesebb a találkozón résztvevő volt osztálytársak száma.De hát ez az élet redje.
üdv:gufi
maximum - március 04 2009 11:52:12
Kedves Yanko jó érzés a régi diákévekre visszaemlékezni, jó ha eljönnek 5 évente, beszélhetünk velük, és addig jó, amíg mindenki meg van...versed szép lett! üdvözlettel: maximum
yanko - március 04 2009 15:39:24
Örülök, hogy emlékezésem bennetek is talákozótok emlékét csalta elő.
Mi negyven év után tartottuk az első találkozót, Alig ismertünk egymásra. Volt mit mondanunk sorsunról
Üdv. Yankó
