Fekszem az ágyamon .
Testem pihen.
De tudatom éber.
Várom ,hogy eljön a pillanat .
Mikor külön válik .
Test és öntudat .
Kivülről látom magam .
Gondosan ellenőrzőm .
Ezüst szálamat.
Tudatommal örvényt keltek .
Mely bárhová eljutat.
Gyorsabban mint a gondolat .
Kis szobádban vagyok
Látom hogy pihensz édesen .
Aludj én drága kedvesem.
Látom az aurád .
Mely buborékként zárja .
Magába szépségedet.
Testem lassan ébred .
Orditva követeli vissza szellemét .
Szeretnék maradni .
Őrizni álmodat .
De már nem lehet ,nem szabad .
Újra egyesül test és öntudat .
udvari bolond - március 04 2009 15:32:19
udvari bolond.
Sziasztok kedves barátaim !
Tudom hogy fura a téma de álitólag vann ilyen .
De én nem vagyok képes rá sajna .
Egy udvari bolond nem képes ilyesmire : hehehehe.
reitinger jolan - március 04 2009 17:26:39
Akkor meditálj, lehet az segít kilépni magadból
Szeretettel Joli
winston - március 04 2009 20:21:22
az utolsó versszak különösen tetszett
gimenimillian - március 04 2009 20:54:14
kedves udvari bolond amilyen nehéz dologról írsz oly kőnnyedén játszol a szavakkal egyszerűen felemelő a versed mondanivalója és a leírása nagyon király
maximum - március 04 2009 23:47:50
Kedves Udvari bolond szépen pánsz a szavakkal, fegyver a te kezedben van . üdvözlettel: maximum
gufi - március 05 2009 08:42:21
Kedves kis Bolond!
Bizony van, hogy a tudat elhagyja a testet,
ezért is tudtad megírni e verset,
mert már biztosan megélted.
Nagyon szépen elénk tetted.
