|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A ház
A gesztenyefa árnyékában,
Az udvarnak jobb oldalában,
Zöld fűnek ölelésében -
Állt a házunk hófehéren.
Még a század hajnalán
Építette dédapám.
Itt születtek, éltek, haltak,
Sírtak és boldogok voltak
Dédszüleim, nagyszüleim,
Szeretteim, kedveseim.
Állt a házunk hófehéren,
Magas oszlopok keményen
Állták az idő vasfogát:
A tornácot tartották.
Hosszú tornác szürke kövét
Felmenőim mind söpörték,
Tulipános kis ajtaját
Ügyes kezek faraghatták.
Sokat csimpaszkodtam benne,
Hintáztam rajta, ki és be,
Sokszor mondta nagyanyám:
Leesel, kis unokám!
A tornácnak hosszú tőcén
Pompáztak a muskátlik,
Vörös, fehér és rózsaszín –
Egész nyáron virágzik.
Szeretettől nőttek azok
Hatalmas nagy bokorba,
Őket Édesanyám ápolta,
Simogatta, locsolta.
Barna fadézsákban nőttek
A fehér oleánderek,
Illatukkal csalogatták
Magukhoz a méheket.
Szőlőlugas sűrű lombja
Fedte be a tornác felét,
Szőlőfürtök sokasága
Kínálta a finom nedvét.
Fehér volt a tornác fala
Asszonyok keze nyomán,
Mésszel és verejtékkel
Meszelte azt dédanyám.
Később a nagyanyám keze
Simította fehérre,
Majd Anyu következett
Tavasszal, Húsvét tiszteletére.
Középen volt a nagy konyha,
Finomságok jó illata
Innen surrant a szobákba,
Étvágyunkat csiklandozta.
Elől volt a tiszta szoba -
Nagyanyám ezt így tartotta –
Aztán mi költöztünk oda.
Hugommal, s lett lányszoba.
Régi barna gerendái
Melegséget árasztottak,
Amit Anyu virágai
Körbe-körbe befutottak.
A locsolók ide jöttek
Szép Húsvétnak reggelén,
Piros tojást és jácintot
Osztottunk a Hugom meg én.
Ide jártak az udvarlók
Hozzám és a Hugomhoz,
Itt kérte meg a kezemet
Szerelmem az Apámtól.
Pici lányom egy évesen
Itt tanult meg tipegni,
Itt fogant meg e szobában,
De tilos erről beszélni!
Nagyanyám e falak között
Régi világról mesélt,
Tátott szájjal hallgattuk őt,
Életében mi történt.
Itt születtek gyermekei
A hátsó szoba zugában,
Két lány és egy fiú gyerek,
Aki nem más, mint Apám.
Itt volt boldog nagyapámmal
Szegénységben, boldogságban,
Háborúban és békében,
Mindig együtt, kéz a kézben.
Hej, ha elkezdeném fonni
Hosszú mesém hálóját,
Nem lehet azt abbahagyni,
Mennyi mindent éltünk át!
Régen történt dolgok ezek,
Elfelejteni ezt nem lehet.
Régi házunk mind elhagytuk,
Jó pár éve már eladtuk.
Más életnek reményében
Elhagytam az otthonom,
Emlékeimet a szívemben,
Mindig magammal hordozom.
2009.03.02. |
|
|
- március 05 2009 10:14:01
Kedves ese23!
Hej, hát pedig jól elkezdted fonni hosszú meséd hálóját, amit olyan jó volt olvasni, és bennem is szép emlékeket ébresztettek soraid. Az a is ház, amiről írtál, bizony az is sokat tudna mesélni,
veled együtt!!!!
Az én gyermekkori (fiatalkori) otthonaim falai már nem állanak, vagy csak félig. S csak a képzeletemben és emlékeimben létezik.
Nagyon értékes ez a vers!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 05 2009 10:55:26
Kedves Ese!
Köszönöm hogy ismét vendéged lehettem,
lassan a kertetek minden szegletét ismerem.
A csodás parasztházat mi sok jót és szépet adott
És körülötte azt a sok szép virágot.
üdv:gufi |
- március 05 2009 13:00:59
Kedves Ese!
Mást nem írhatok,köszönöm!!
Szeretettel:Rea |
- március 05 2009 16:28:07
csodás utazás volt |
- március 05 2009 17:10:48
Kedves MINDENKI!
Nagyon örülök, hogy tetszett nektek a versem.
Sajnos már több része nincs az Emlékeim-nek, mert én is élveztem az írást. Nem szeretném soha elfelejteni, hogy honnan jöttem, mert akkor nem lennék senki.
Örülök, hogy szép pillanatokat szereztem nektek!
Szeretettel: ese |
- március 05 2009 19:33:52
Kedves Ese magával ragadott a versed, annyira szép lett te pontosan tudod honnan jöttél hova tartasz és szerintem csodás az utad , üdvözlettel: maximum |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
