Mozdul a lélek
hajtja a gondolat,
keresem sorsomban
az értelmes szavakat.
A végig gondolt
bölcs cselekedeteket,
amik boldoggá teszik
az életet.
De logikát nem
találok bennük,
rájuk nézzek
de csukva van a szemük.
Titkukat mélyen
magukba rejtik,
akárki ki
ellőtt magukat meg
nem fejtik.
De én kutatom, keresem
nyitott szível,
és a mélységükben
mindenhol
csak Istent lelem.
Aki minden emberbe
bele kódolta magát,
hogy hangja nélkül
üresen zengjen a szív
és érezze a magányt.
Az űrt amit a nagy
kérdés hagy:
hogy lehet az
ember napról
napra boldogabb?
gufi - március 05 2009 10:58:50
Kedves Cseba!
András lazán elintézte.
Azért a boldogság úgy az igazi ha van valaki,
kivel meglehet osztani.
üdv:gufi
rea - március 05 2009 12:55:18
Versed nagyon tetszett!!
jocjo - március 05 2009 13:53:47
Kedves Cseba! Szerintem már azzal is boldogabbak vagyunk, ,ha ilyen mély gondolatokat tudunk megfogalmazni, mint most te ebben a versedben. Hiszem, hogy a boldogság bennünk lakozik, csak olykor egyéb dolgok kerülnek előtérbe.
Nagyon tetszett a versed. Jocjo
winston - március 05 2009 16:29:49
szép a versed, tetszett
maximum - március 05 2009 19:34:58
Kedves Cseba versed nagyon szép! üdvözlettel: maximum
Gondolat melyről írsz nagyon sok ember tudja magáénak.
Tökéletesre törekedés szükséges ahhoz, megfeleljünk magunknak, sokszor mások elvárásának!
Megelégedtünk mit alkottunk, ezt mások is látják már nem leszünk egyedül.
Boldogság megtaláljon fontos a kisugárzás.
