Szép szavaid gyengéd fénye mellett
Felviláglik szent jövő-utam,
Tudom, a hogy létembe jönnöd kellett,
Hogy élhessem végre önmagam.
Megoldottad férfi-voltom jármát,
Megszülted az ősi, nagy hitet,
Hogy keblemre szoríthassam végre
Teáltalad a női nemet.
S most tisztelem büszke alázattal
Nő-voltodat, a szerény csodát,
A Nőt, mint hősök arcképcsarnokát:
Mint hétköznapi létünk ős-okát,
A férfi törvényt hoz, s pökhendi rendet,
De asszony szülhet embert és szerelmet.
