Szívesen nézem az égbolt
oszladozó felhőseregét,
a kikandikáló aranylabda
kezemen játszó melegét,
ahogy ezüstbe burkolja a nedves
köveket, a megborotvált fákat,
kacajtól elázott utakon
bolondos szél csipkedi a számat,
parancsára foszlásnak indul
tél görcsösen kapaszkodó jelmeze,
kipislogja vedlő álarcát,
leveti komorát az utca embere,
táncol a görbülő hátakon
elűzni itt ragadt morzsáit,
ágról-ágra ugrálva
kacagja megszámlált óráit,
kanyarogva csörgedez az udvaron,
tavalyi harmat hajában
repedezett ráncai recsegnek
elsuhanó zajában,
vetkőző máglyára dobálja
vidáman lobogó kócait,
pajkosan kergeti az arcokat,
s feszíti szélnek vágyait.
maximum - március 07 2009 19:33:05
Kedves Aremiszia versed csodaszép, üdítő . üdvözlettel: maximum
gufi - március 07 2009 21:11:04
Kedves Artemiszia!
Télűző februárod csodás lett.
üdv:gufi
genezisz - március 08 2009 08:57:41
Szia Art!
Gondosan fogalmazott,fülemnek is kedves verset hoztál
Szövetségesünk a szél s a sok téltemető virág
gen
reitinger jolan - március 08 2009 09:25:14
Kifejező képességed a régi, képeid, hasonlataid szépek, jók.
Örülök ennek a pozitív hangulatváltásodnak.
Szeretettel Joli
. üdvözlettel: maximum
