Hallgatni már megtanultam.
Nézni mindent nagy közönnyel
Naponta hit nélkül élni,
Nevetni szememben könnyel.
Tudok úgy nézni a dolgokra,
Mint kinek közömbös minden.
Nem gondolok holnapokra,
Kedvem már semmihez sincsen,
Napról napra csak vegetálok.
Oly egyformák az éjek, a napok
Dolgozok, és arra várok,
Hogy valami jót még kaphatok,
De minden nap csak kínt hordoz
És egyre nehezebb megélni
Mindazt, mit a sors hoz
De nem kell a haláltól félni
maximum - március 08 2009 13:20:21
Kedves Gyufusz! Versed szomorú és nagyon mély bántatot hordoz magában. A keserűség dala cseng benne, kívánom minden gondod oldódjon meg! Versed nagyon szép lett! üdvözlettel: maximum
gufi - március 08 2009 13:41:35
Kedves Gyufusz!
Versedből azt olvasom,elvesztetted életkedved.
Nehéz megélhetésed,mind ez keserűséggel tölt el.
Itt a tavasz s amint a természet új életre kél,
a multat feledve,bátran,vidáman éskicsit lazábban élj.
üdv:gufi
rea - március 08 2009 16:41:57
Kedves Gyufusz!
Bús versed nagyon jó lett!Kívánok minden jót az életben!
Szeretettel:Rea
winston - március 08 2009 19:15:57
reményvesztett soraid elszomorítottak..
Versed szomorú és nagyon mély bántatot hordoz magában. A keserűség dala cseng benne, kívánom minden gondod oldódjon meg! Versed nagyon szép lett! üdvözlettel: maximum
